Életérzésektől lesz egyéni a festmény

Máté-Márton Tímea

2007. március 01., csütörtök 09:22

Tetőtéri szoba, fény, csend, néha madárcsicsergés a kalitka felől. Sok fiatal festő álmodhatott ilyen munkakörülményekről a Montmartre szűk utcáin, a kaposvári Nagy Saroltának azonban mindez megadatott. Saját szobájában alkot, pintyek csicsergésére, vagy éppen Edit Piaf zenéjére.

-Gyerekkoromban is érdekelt a rajzolás, festés, de intenzívebben a gimnáziumi éveim alatt kezdtem el foglalkozni vele. Svenda István festőművész volt a tanárom, az ő rajzszakköreire jártam. Az ő hatására fordultam a festészet felé. Az olajfestést, mint technikát szeretem a legjobban.

                                               Nagy Sarolta képeit nézze meg a galériánkban!
                                                           (Kattints a képre a nagyításhoz!)

-Miért?
-Én ezzel a technikával tudom kifejezni legjobban egy festmény mondanivalóját, és ennek a legszebbek a színei. Sokan azt mondják, hogy ez a legnehezebb technika, mert lassan szárad és nem könnyű kezelni. Én pont emiatt szeretem, mert jól lehet javítani, alakítani a képet. A festés olyan számomra, mint a szülés.

-Mit ért ez alatt?
-A fogantatáskor megfogalmazódik egy téma, egy érzés. Aztán jön a várakozás, készülés, harmonizáció a képre. Festés közben egyre formálódik a mű, kezd önálló életet élni. A végén a kész képet lelakkozom, keretbe rakom, ami védelmet nyújt neki, mint egy pólya a kisgyereknek. Számomra a festészet egy életérzést is jelent, abból lehet később jó festőművész, aki a saját életérzéseit, gondolatait festi meg.

-Fiatalon mondja ezeket a komoly gondolatokat…
-Most leszek még csak húsz éves, és szeretnék később is festészettel foglalkozni, komolyan érdekel. Ebből szeretnék megélni, bár azt mondják, ez elég nehéz. Most a Kaposvári Egyetemre járok rajz-vizuális kommunikáció szakra, ami rajztanári képesítést ad. Levelező szakon végzem az egyetemet, így van időm festeni mellette, és a tandíjamat is tudom fedezni a képek árából. Ha elvégzem az iskolát, szívesen tanítanék szakkörökben például, mert oda olyan gyerekek jönnek, akiket érdekel a rajzolás, festés.

-Van olyan művész, akinek a munkássága hatott önre?
-Monet, Renoir és a magyarok közül Paál László. Eleinte másolatokat készítettem más festők képeiről, ahonnan ellestem az ecsetvonásokat. Sokáig azonban nem szabad ezt csinálni, mert akkor berögzülnek ezek a mozdulatok, és nem lesznek egyediek a képek, amelyből ha ránéz valaki, meg tudja állapítani, hogy ez egy Nagy Sarolta festmény.

-Milyen témájúak a képei?
-Leginkább a csendélet áll hozzám a legközelebb, de portrékat, tájképeket is szívesen készítek. Kedvencem a virágcsendélet, a legjobban a rózsát és a pipacsot szeretem a vászonra vinni. A rózsát esztétikai szempontból kedvelem, a pipacsnak pedig jó visszaadni a szép élénk színét a vásznon. A virágos képeken sötét háttérrel szoktam dolgozni, az előteret erősen megvilágítva, ettől lesz hatásos, ami miatt kedvelem.

-Említette, hogy a tandíjat a képei árából fedezi. Sikerül eladni őket?
-Igen, van úgy is, hogy megrendelésre dolgozom, portrékat vagy legutóbb vadászati témájú képeket festettem megrendelésre, amelyek Siófokra kerültek.

-Hol lehet látni a festményeket?
-Volt már több kiállításom is, legutóbb a Munkácsy Gimnáziumban. De szerepeltek a képeim a Tüskevári Klubkönyvtárban, egyéni kiállításként. 2006 januárjától tagja vagyok a PART Művészeti Egyesületnek, ennek az egyesületnek a tagjaival volt csoportos kiállításom a Táncsics Mihály Gimnáziumban. A Festők Városa rendezvényén is ott szoktunk lenni. Egyéni kiállításom idén júniusban lesz a Petőfi könyvtárban.